Világ életemben utáltam futni. Aztán a sors közbeszólt, és mivel más mozgásformára nem nagyon volt lehetőségem, a kemó alatt elkezdtem kocogni az erdőben - egyik héten pihenés/túlélés, pihenő héten két-három alkalom, 3-4km. Aztán utána ez megmaradt - az erdőt előtte is szerettem, és úgy voltam vele, hogy ha kemó alatt ki tudtam menni, akkor holmi eső/sár/hideg már nem fog tudni visszatartani. És nem is tud. Következő évben még kb. csak ugyanezt a ritmust tartottam - heti két kis kör -, de aztán beütött a covid és a home office, én meg elkezdtem növelni a távokat és a tempót.
Érdekes visszanézni, hogy kezdetben a 3-4 km-es köreimet azzal a tempóval futottam, mint nemrég az 50+ km-es Vérmókus kört.